Lélegzet...(ilyen vagyok...)
Ha egy férfi hosszú ideig egyedül él, az egyedüllét nem hiány lesz benne, hanem szokás. Majd szükséglet. Ez a tapasztalat beleég a ritmusába, megtanul levegőt venni magában, csendben, ellenőrzés és visszajelzés nélkül. Amikor párkapcsolatba lép, ezt nem vetkőzi le. Mert nem teher volt, hanem erőforrás. És nem a másik ellenében kéri a magányt, hanem a kapcsolat érdekében, hogy megőrizze azt a belső fegyelmet, amelyből szeretni tud...Az ilyen férfi nem kevesebbet szeret, hanem másképp. Sokkal több térre van szüksége, mert megszokta, hogy önmagától tartja fenn az egyensúlyt. Aki két kapcsolat között alig marad egyedül, az a közelségből él. Ő a távolságból. És ez nem hűvösség, hanem lélegzet...