Te beteg vagy, én pedig aggódom érted. Felhívlak telefonon, és számon kérlek, hogy miért nem adsz jelet, miért nem mondasz már valamit, miért nem adsz nekem update-et, hogy hogy vagy, hogy milyen az állapotod, javul vagy nem javul, tiszta ideg vagyok, lerágom a körmeimet, benne hagysz itt a kételyekben. Hogy milyen ember vagy te..! (Ezt vagy kimondom vagy nem.) De, hogy ez nem aggódás! Ugyan abba van csomagolva, úgy néz ki, mert felhívlak, még mondom is, hogy aggódom érted, ezért hívlak fel. De ez nem az. Mert abban a pillanatban, hogy én elkezdem az aggódás utáni szövegemet, onnan már rólam szól. A te betegséged én rólam szól. Arról, hogy te engem aggódásra, meg izgulásra kényszerítesz...Szóval, gyógyuljál meg! Hogy ne kelljen aggódnom. Ez igazából egy ál-aggódás: amikor nem érte aggódsz, hanem magadért...