Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Lehet százszor hallott, földhözragadt, primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat, kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így...
Lehet megtalálsz majd egyszer, mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd, mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely...
/ Presser Gábor: A szívemben nincs senki másnak hely /
Azt mondják, minden csoda három napig tart. Ez hülyeség!!! Hány éve megszülettem már...
Ezért nem felejted el...Nem a szavai miatt. Nem is a történetei miatt. Hanem azért, ahogyan érezted magad mellette. Ezért felejtünk el sokakat. És ezért nem felejtünk el néhányat...
Azt hallottam, hogy te játékos vagy...Szóval játsszunk!
Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket mindennap. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, például: Királylány, Kamarás...Adjunk egymásnak emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem, falak nélkül. Telefonáljunk éjszaka, poénkodjunk egymással, élvezzük a "pengeváltásokat". Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk, ölelkezzünk, mintha többről szólna. És hogy ki veszít? Aki először lesz szerelmes...
Miért vagyok mindig áldozat? Hát az áldozatnak nincs felelőssége. Sebei vannak és sérelmei, szóval nem kell változtatnia a világon semmin sem. Elégedett lehetsz magaddal, mindig a világ a hibás. Az áldozatnak sajnálat jár, te pedig szereted ezt az undorítóan langyos kényelmet...
Lehet, hogy az embereket nem a világ akadályozza, hanem csak gyávák élni...Gondolj bele abba, hogy ott fekszel a halálos ágyadon és rájössz arra, hogy soha nem volt ellenség a kapuban...Csak te ültél a küszöbön egész életedben. Vártad, hogy valaki engedélyt adjon, vagy nem tudom, hogy mire, és az egész életed elsétált melletted... A gyávaságodat meg egy idő után sorsnak nevezted el...Valljuk be, ez nem jó út.
A legtöbb ember egy seggfej. Ha nem hiszel nekem, akkor menj ki az utcára és kiáltsd el magad, hogy "hé seggfej!" A legtöbb ember oda fog fordulni.
Biztos, hogy őt szeretted? Vagy csak az érzést, amit hozzá társítottál..?