Napló

Derékszög tagadók

Hova téved először a férfi pillantása a nőn:

10%  - szeme

85%  - melle 

5%  - lába

És a nő első pillantása a férfin:

5%  - a szeme

25%  - milyen izmos a teste

70%  - ott lent...

Férfiként - láthatatlanul...

Van egy nagy igazság a férfiakról, amit senki nem mer kimondani...És ez az igazság szépen lassan megöli a férfiakat, szinte megfojtja őket.

Elgondolkodtál már azon, hogy nagyon sok férfi miért zárkózik be magába, miért nem kérnek segítséget? Miért hallgatnak akkor is, amikor legbelül szétestek és összetörtek? Nem, nem azért, mert nem éreznek, nem azért, mert erősebbek, mint a nők, és nem azért, mert ne fájna nekik...Hanem azért, mert ezt tanulták meg. Azt tanulták, hogy a létezésük és az értékük nem abban méretik, hogy hogy érzik magukat, hogy vannak, hanem hogy mit képesek nyújtani, mit tudnak adni, kit tudnak megvédeni, mi az, amit biztosítani tudnak mások számára...Egy férfi nagyon korán megérti, hogy önmagáért nem szeretik, hanem azért és abban mérik a szerethetőségét, hogy mit tud adni? Mekkora terhet bír el szó nélkül?

És miközben másoknak - valljuk be őszintén - feltétel nélkül, együttérzést, szeretetet adunk, addig a férfiakat más mércével mérjük. Őt feltételekhez kötötten szeretik. És tudod, mi történik, amikor egy férfi elfárad és gyenge lesz? És leteszi a terhét? Akkor nem csak azt sütik rá, hogy gyenge és vesztes, hanem ezzel együtt láthatatlanná is válik a környezete számára...És ez az, ami a leginkább megöli a férfiakat... Az érzés, hogy nincs szükség rá, és láthatatlanná válik. Már nem számolnak vele, nem számol vele a nő, már nem képes adni, nem képes megtartani. Önmagáért, hogyha leteszi a terhet, vagy megmutatja, hogy gyenge, akkor láthatatlan lesz...Azt érzi, hogy feleslegessé válik és ez az a pont, amitől a legtöbb férfi  retteg és összetörik. Az az érzés, hogy nem kell, hogy feleslegessé vált, nincs rá szükség, nem tud mit adni.

Ezért nem állnak meg a férfiak, ezért nem pihennek, ezért nem fejezik ki az érzéseiket, hogyha elvesznek, hogyha nem tudják az utat, nem tudják a válaszokat. Hanem inkább csendben megpróbálják a végsőkig vinni a terheket, saját magukban megoldania kérdéseket. És nagyon sokszor egyetlen kérdés ismétlődik bennük: hogyha egyszer nem leszek már képes adni, vajon akkor is szerethető maradok? A válasz egyértelműen igen. És ezt fontos megérteni a nőknek is, és nekünk férfiaknak is , hogy elsősorban mi is emberek vagyunk és csak azután férfi...

Mentes

Már feltalálták a nikotin mentes cigit. A koffein mentes kávét. Az alkohol mentes sört. A cukormentes édességeket. Már csak a munkamentes fizetésre várok...

Női dilemma

Tegnap a buszon átadta egy férfi a helyét. Most azon gondolkodom...szép vagyok vagy öreg...

Változás - női szemmel (A nő, ha elmúlt negyven...)

Gondolatok Szepesvári Petra országjáró fotós "Ahogy vagy! - A létezés nyomai" című pécsi kiállításáról...

Az "Ahogy vagy!" azok tere, akik nem félnek a változástól, hanem jelentést adnak neki. Mert az idő nem ellenség, az idő történet. És minden történet megérdemli, hogy lássák...

Nem javítani akarunk.

Nem eltüntetni a nyomokat.

Nem visszaforgatni az időt.

Hiszünk abban, hogy az arc emlékezik.

Hiszünk az években, amelyek formálnak, nem elvesznek.

Hiszünk a nőkben, akik mernek láthatóak lenni úgy, ahogy vannak.

Mit jelent a kor, mint fogalom? Saját koroddal hogy állsz?

A kor egy közeg, amiben működni kell. Nekem őrületesen felszabadító a saját korom. Nem érdekelnek a külső jegyei vagy az, amit a világ megkövetel, főleg a nőktől. Mintha takargatnivaló bűn lenne ez a szó is: öregedés, még kimondani is tabu és másféle szavakkal próbálják helyettesíteni. Önbecsapó megközelítés ez.   (Für Anikó 62 éves színművész )

Mit jelent neked a kor, mint fogalom? - Azt, hogy többet tudok magamról. Többet tudok a világról. Így, ebben a sorrendben, mert az nem felcserélhető.  Három jelző az 50 feletti éveidre? - Felszabadultság. Önazonosság. Szabadság.  Mit üzennél a 20 éves énednek? - Ne féljen, mert  nem azt bánjuk meg később, amit megtettünk, hanem azt, amit nem. Nem kell mindenkinek megfelelni.  Mai szemmel nézve milyen voltál fiatalon? - Kishitű, de mégis voltak bátor húzásaim, melyeken keresztül megtapasztalhattam, hogy a cselekvésben mekkora erő van.   Legnagyobb eredményed? - Hiteles vagyok a magam szemében... ( Bauweinber Anita  53 éves belsőépítész )

Űr

Az űr veszélyes hely. Főleg, ha a két füled között van...

Pech

Amikor 20 évig tanulsz karatézni, hogy megvédhesd magad, erre a verekedés legelején lelőnek...

Gondolatok az egyedüllétről

Minél tovább marad valaki egyedül, annál nehezebb lesz számára újra belépni egy kapcsolatba...Nem azért, mert nem vágyik a szerelemre és nem azért, mert úgy gondolja, hogy nem érdemli azt meg, hanem azért, mert idővel megtanul érzelmi függőség nélkül élni. Amikor hosszú ideig egyedül vagy, megtanulod, hogyan intézz el mindent egyedül. Egyedül kezeled a stresszt. Egyedül oldod meg a problémáidat és megtanulod megnyugtatni magad anélkül, hogy bárki más támogatására lenne szükséged.

Egy idő után a magány már nem is tűnik ijesztőnek...Elkezd békésnek érződni. Ismerősnek. Kiszámíthatónak. És ekkor a kapcsolatok már nem vigaszt jelentenek, hanem kockázatnak tűnnek. Kockázata annak, hogy újra kötődni kezdesz...A kockázata annak, hogy újra elveszíted az irányítást. A kockázata annak, hogy újra megbántanak, megsebeznek. A múlt tapasztalatai sosem tűnnek el igazán, csak arra tanítanak, hogy óvatos légy. Így amikor végre lehetőség nyílik az intimitásra, az elme aktivál egy védekező mechanizmust. "Már békében vagyok, miért bonyolítanám meg újra az életemet?"

Az ilyen emberek nem ridegek, kiégettek vagy érzelmileg elérhetetlenek, egyszerűen csak félnek attól, hogy lerombolják azt a stabilitást, amit olyan nehezen építettek fel egyedül. Számukra az egyedüllét nem gyengeség vagy kudarc, hanem önvédelem. Ezért maga a magány nem az igazi probléma. Az igazi probléma az, hogy újra beengedjenek valakit abba a helybe, ami végre csendessé vált...