Lábtörlő
Elraktam a "Welcome" feliratú lábtörlőt. Minek hazudjak?
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Elraktam a "Welcome" feliratú lábtörlőt. Minek hazudjak?
Ha nem akar már téged igazán, akkor miért nem enged el? Sokszor nem azért, mert annyira szeret, hanem mert kap tőled valamit. Figyelmet, biztonságot, jelenlétet, anélkül, hogy valóban el kellene köteleződnie. És addig, amíg te ott vagy neki, nincs oka dönteni. Te egy biztos opció vagy és nem pedig a választás. Tudom, hogy ez nagyon fáj, de itt a kérdés az, hogyha te ezt érzed, akkor miért maradsz benne? Ha ez most megérintett, akkor ez nem véletlen...
Ha nem találod a gyerekeid a lakásban, húzd ki a WIFI-t. Abban a pillanatban jelentkeznek. Lehet, hogy megjelenik néhány szomszéd is...
A műveltség olyan, mint az erekció, ha van, meglátszik.
Ne akard megérteni a nőket! A nők értik egymást. Nagy is az utálat köztük!
Miközben te vársz valaki üzenetére...újra és újra megnézed a telefonod...Gondolkodsz. Mit rontottál el. Közben ő nem vár rád. Nem gondol rád, csak éli az életét. És lehet, hogy már mással beszél...Szóval mondd meg: tényleg megéri várni valakire, aki nem téged választ?
A fekvőtámasz akkor az igazi, ha van alattad valaki.
Mi van akkor, ha nem véletlenül gondolsz rá ennyit? Mi van akkor, ha nem az agyad játszik veled, hanem a lelked emlékezik? Az a személy, akire nem tudsz nem gondolni, aki nem kérdezett, nem ígért, csak megjelent, talán csak egy pillanatra...De azóta is ott van. Nem a telefonodban, hanem benned. És nem, nem vagy őrült. Csak találkoztál egy lélekkel, amit a szíved már régen ismert. Ez nem egy romantikus klisé, ez egy felismerés, mint amikor egy régi dallam visszacseng... És te nem tudod, honnan ismered, csak érzed, hogy fontos. A szikra, amit éreztél, nem a fejedben volt, hanem a térben, a két lélek közötti rezgésben, az összhangban, amit nem lehet megmagyarázni, csak megélni.
Vannak lelkek, amelyeknek nincs szükségük időre, hogy kapcsolódjanak. Ők nem most találkoztak először, csak emlékeznek a tervre, amit még azelőtt alkottak, hogy testet öltöttek volna. Szóval, ha az emlékük még mindig benned él, az nem megszállottság, hanem valami isteninek a visszhangja. Egy emlékeztető, hogy nem minden kapcsolat látható, és nem minden érzés logikus. Néha a legmélyebb kapcsolódás az, amit nem tudsz elmagyarázni, csak érezni. És ez is elég...