Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:

Napló

Kapcsolódás vagy játszmázás?

A modern kori randizás egyik legnagyobb problémája, hogy mindenki úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi. Nem akar túl gyorsan írni, nem akar túl sok energiát beletenni, nem akar túl elérhetőnek tűnni. Mindenki játszmázik, nehogy úgy tűnjön, mintha ő nagyon akarná ezt a dolgot vagy erőlködne. Csak közben meg pont emiatt nem alakul ki semmi... Nem azt lett a fő kérdés, hogy hogyan kapcsolódjunk a másikhoz, hanem hogy hogyan tudunk kontrollálni és hogyan maradunk érzelmi fölényben.

Az igazi luxus

Bevallom, nagyon szeretem a luxust. Hogy mit is jelent ez igazából a számomra?

Egy jó alvás

lassú reggelek

szabad választás (reggel felkelek, este lefekszem, közben azt csinálok, amit csak akarok)

idő a szórakozásra: egy jó koncertre, filmre, színdarabra eljutni, táncolni

madárcsicsergést hallgatni

tudni nemet mondani, ha kell

hosszú séták

egy jó könyv, egy érzelmes Dés, Presser, Zorán számot meghallgatni

kedvenc ételt enni

egy kávét meginni a kedvenc kávéházam teraszán, csak bámulva az embereket, élvezve a napsütést

színes naplemente

szabadon, gátlás nélkül kifejezni magam

délutáni szundi

egy jó beszélgetés

találkozás egy királylánnyal

egy ölelés

 

Ugye, milyen telhetetlen vagyok? Nem. Csak hálás vagyok mindenért...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bolygó

Nyári naplementében egy bogárfelhő követ, mintha te lennél nekik a bolygó...

Kitakarsz - kit akarsz?

Van, hogy egy oszlop vagy egy fa mellett elhaladva pont úgy jön ki a lépés, hogy egészen végig kitakar minket egymás elől. Ilyenkor mindig egy kicsit csalódott vagyok...

Arcok

Az emberek arcán néha a fiatal, máskor az öreg önmagukat látom. Mégsem látszik, ahogy öregszenek.

"A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti."

Néha elgondolkodom Oscar Wilde híres mondatán, ami egyszerre szellemes, kegyetlen...és zavarba ejtően igaz. Hogy miért? Mert egy nagyon kellemetlen kérdést tesz fel a szerelemről: vajon a mély érzelmek tényleg boldogabbá tesznek minket - vagy inkább csak sebezhetőbbé?

Ez a mondat számomra nem romantikus, hanem nyugtalanító...Mintha Wilde azt állítaná: a szerelem csak bonyolulttá teszi az ember életét. És a boldogság kulcsa pedig az érzelmi távolság. Lássuk be, van ebben valami ijesztően ismerős...Mert amikor valakit igazán szeretünk, hirtelen sokkal több mindentől kezdünk félni. Fontossá válik, mit gondol rólunk. Félünk, hogy elveszíthetjük. Sérülékenyebbé válunk. Többet várunk, többet adunk bele, ezért jobban is tud fájni minden egyes csalódás. Egy felszínesebb érzelmekre épülő kapcsolat - például "barátság extrákkal" - sokszor tényleg könnyebb. Kevesebb a konfliktus, kisebb a tét, kevesebb a csalódás lehetősége. És ez a mondat ezt a kellemetlen igazságot fogalmazza meg...

A szerelem soha nem kényelmes érzés...A mi kultúránk gyakran úgy beszél a szerelemről, mint valamiféle végső megérkezésről. Viszont a valós élet azért más: jobb, ha gyanakodva figyeljük az idealizált társadalmi szerepeket, köztük a házasságot, de akár a romantikát is. És ez a mondat azért hat ma is ennyire frissnek, mert nem szépen becsomagolt tanulságokat tartalmaz, hanem emberi ellentmondásokra mutat rá.

A szerelem ugyanis egyszerre adhat mélységet és bizonytalanságot...Egyszerre lehet benne boldogság és szorongás...Minél fontosabb valaki, annál nagyobb hatással van ránk. És ezt sokan félreértik: nem azért nehéz a szerelem, mert rossz kapcsolatban vagyunk! Hanem mert az érzelmi kötődés önmagában is komoly kockázat minden egyes esetben.

És hogy miért idézik máig ezt a mondatot? Azért, mert nincs egyszerű válasz a téma körül felmerülő kérdésekre...Van, aki szerint ez a mondat keserű és cinikus. Mások szerint fájdalmasan realistán mutatja meg, hogy a szerelem mennyi bizonytalanságot hoz az ember életébe. 

És talán pont ez benne a legerősebb: nem akarja eldönteni, melyik a jobb. A biztonságos érzelmi távolság vagy a mély, kockázatos kötődés: egyszerűen csak megmutatja az ellentmondást, ami sokunk számára kínzó...Azt az emberi tapasztalatot, hogy néha valóban könnyebb lenne kevésbé szeretni...csakhogy akkor valószínűleg kevésbé is élnénk igazán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néha

Három jel, hogy csak tartaléknak tart. Az egyik, hogy csak akkor ír, amikor unatkozik. A másik, hogy sosem tudjátok, mikor látjátok egymást legközelebb. A harmadik pedig, hogy nem tervez veled előre, de te mégis maradsz. Mert néha kedves, néha figyel, néha olyan, mintha számítanál, de a néha nem kapcsolat. A néha az egy opció.

Alkategóriák