Leonard Cohen: A legédesebb kicsiny dal
járod utadat és
utadat járom én
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
járod utadat és
utadat járom én
Egy nap a Szerelem és a Barátság találkozott.
A Szerelem megkérdezte a
Barátságot: "Te miért létezel,
ha én már vagyok?"
A Barátság mosolygott és
azt válaszolta: "Én mosolyt
viszek oda, ahol te
könnyeket hagysz..."
Megházasodott a munkamorál. Elvette a munkakedvem.
A zene tárolja legjobban az emlékeket...elég egy dallam és eszedbe jut egy nap, egy hely, egy személy!
/ grimaszk - "Legyen hát villám, csillogás legyen, ne tudjak többé megmozdulni sem".../
A pletykákat
az irigyek INDÍTJÁK
az ostobák TERJESZTIK, és
a hülyék HISZIK EL.
Nem az számít, milyen szexuális bűneink vannak, mert az igazi ábrándunk a szerelem.
A szerénység az a művészet, hogy mások jöjjenek rá, hogy milyen fontos vagyok...
Hol van a boldogságom?
Hol vannak a sikereim?
( Ahova tenni tetszett...)