Az élet
Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.
Tudom, hogy mi a szerelem. Olvastam róla. / grimaszk /
" Örömöm sokszorozódjék meg
a te örömödben.
Hiányosságaim váljanak
jósággá benned..."
/ Weöres Sándor: A teljesség felé - Weöres emlékest 2015.december Pécs, Kodály Központ / /
Nincs, mit másnak adjál
Csak annyit, amit érsz
Hisz mindent kölcsön kaptál
Addig, amíg élsz...
/ Demjén Ferenc /
Élj a mának! / mert ki tudja, lesz- e holnap - neked! /
Anyám egyre több fejtörést okoz.../ sajnos leesett az ágyról és betörte szegény a fejét /
Éjszakai sebészeti ügyeletre be. Várakozás...várakozás órákig... Ambulanciára be.
A falon egy keretben jópofa felirat: " Miért kell egy betegnek olyan sokáig várakozni az orvosi rendelő előtt? Mert az idő minden sebet begyógyít."
Hurrá! Megoldódni látszik a kérdés: minek is kellene többet költeni az egészségügy javítására? Hisz előbb-utóbb megoldódik úgyis minden...és ez már nem is olyan vicces.
/ grimaszk /
A páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.
/ Fodor Ákos: Páncél -Haiku /
Legyen hát villám, csillogás legyen
Ne tudjak szinte megmozdulni sem
Kiábrándult csepergés fel ne váltsa
Töretlen és őrült esőkre vágyva.
Csupán a tiszta szétmosás maradjon
A bőr, a haj, a nézés és a hangom
Feldíszíthessen kívül és belül
Ahogy szemembe áradás vegyül.
Olyan ritkán van elfelejthetetlen
Semmi régi nem hat át e percen.
Állok az újban, lassan csontig ázva
Befont töretlen őrült csillogása
Meggondolom, mi állhat még mögötte
Mert most és holnap és talán örökre
Bármeddig így, ha ez most tényleg így van
S ha mégsem, az sem helyrehozhatatlan...
Tükörtelen, lehulló kis napok
Kívül - belül bolondul szép vagyok
Félőrült csillogás, törése nincs
Kéne egyszer, még hogy rám tekints.
Áttetsző testemen nehéz eső
Kristályokból ezüst és drágakő
Talpig tapadnak égnek ékszerében
Nézz rám, szeresd, hogy most már ezt is értem.
Legyen hát villám, csillogás legyen
Ne tudjak szinte megmozdulni sem...
/ Karafiáth Orsolya-Grand Hotel Budapest: Diamond Rain /