Szegénység
A szegénység nem szégyen, de nekem már marhára elegem van belőle!
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
A szegénység nem szégyen, de nekem már marhára elegem van belőle!
A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszíti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad...
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben...Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is emléke, a hiánya él bennünk.
/ grimaszk /
Ha a pornó segít a szexuális problémákon, miért nem csillapítja a szakácskönyv az éhséget?
Azt hiszem, a legszomorúbb emberek próbálják a legjobban boldoggá tenni az embereket, mert tudják, hogy milyen érzés értéktelennek lenni és nem akarják, hogy bárki is ezt érezze.
A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit!
Ha megkeresem a pulzusom és érzem, hogy ver, tudom, hogy még van esély.
Mindig néptáncos akartam lenni, de rá kellett jönnöm, ahogy én táncolok, olyan nép nincs.
Az emberek először hátba szúrnak, majd megkérdezik, hogy miért vérzel.