Bors
Kicsi a bors, de tényleg!
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Kicsi a bors, de tényleg!
Túl öreg vagyok már azt hinni, hogy én mindent jobban tudok és csak az én utam az egyetlen helyes, járható út. Tudom, hogy nem az. Tudom, hogy nem mindent tudok és nem is mindent tudhatok. Tudom, hogy az én utam egy lehetőség a sok közül. Tudom, hogy több út vezet fel a hegyre és még az sem biztos, hogy ugyanarra a hegyre kell feljutnunk. Vagy hogy egyáltalán fel kell jutnia valakinek bármilyen hegyre is, ha nem akar. Van, aki elvegetál egész életében és ez számára tökéletesen megfelel. Vagy nem felel meg, de kényelmesebb, mint megmozdulni és kézbe venni a saját sorsának irányítását. Ez az ő döntése. Az enyém más.
Mindenki választ magának egy életutat, amelyen mászhat felfelé, csúszhat lefelé, vagy toporoghat egy helyben. És mindenkinek megvan a lehetősége, hogy a három közül bármelyik pillanatban bármelyikről egy másikra váltson. De hogy melyikre, azt nem én fogom megmondani másnak. Az én utam számomra megfelel és akinek szintén hasznos, az járjon hasonló utat, akinek pedig nem, az járjon valami egészen mást. Aki pedig nem választ maga utat, az másét fogja járni, de ez is az ő döntése...
/ grimaszk /
Én már a múltban is tökéletesen tudni fogom, hogy mi fog történni bármikor.
Ami jólesik
akkor sem árthat nekem
ha belehalok.
/ Fodor Ákos: Haikuk /
Gyakran elég csak lenni valakivel...Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.
/ Marilyn Monroe /
Egyszer egy nőknek szóló előadáson az előadó megkérdezte a résztvevőket: - Ki az, aki Önök közül tiszta szívből szereti a párját? Nem túl meglepő módon szinte mindegyik nő felemelte a kezét.
Az előadó ismét feltett egy kérdést: - Mikor volt az utolsó alkalom, amikor a párjuk tudtára adták, hogy mennyire szeretik őket? A legtöbb nő azt mondta, hogy a mai nap folyamán is, néhányan tegnap, páran pedig nem is emlékeztek.
Ezután az előadó megkérte a hölgyeket, hogy vegyék elő telefonjukat és küldjék el a következő üzenetet a szerelmüknek: "Szeretlek Édesem!"
Mind a húsz nő elküldte a férjének ezt az üzenetet. Miután megérkeztek a válaszok a férfiaktól, arra kérte a hölgyeket, hogy cseréljenek telefont a mellettük ülővel és hangosan olvassák fel a kapott válaszokat. Íme a legérdekesebbek:
- Álmodom vagy mi?
- Ki a halál szórakozik?
- Áruld el azonnal, hogy kinek szántad ezt az üzenetet valójában!
- Ja, én is szeretlek. Mizu veled?
- Azt hittem, megbeszéltük, hogy nap közben nem iszol...
- Gyerekeim gyönyörű édesanyja, talán beteg vagy, vagy mi?
- Mi van? Lefogadom, hogy megint összetörted a kocsit...
- Ezt nem értem...Mi jár a fejedben?
- Mit műveltél már megint, Asszony?!
- Ne kerülgessük a forró kását, inkább egyszerűen csak mondd meg, hogy mennyit akarsz!
- Mi van? Anyád már megint hozzánk költözik, igaz?
Hmmmmm...
Soha ne válaszolj,
amikor mérges vagy.
Soha ne ígérj,
amikor boldog vagy.
Soha ne dönts,
amikor szomorú vagy...
Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el.