Utálat
Azt utálom a gazdag emberekben, hogy én nem vagyok az!
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Azt utálom a gazdag emberekben, hogy én nem vagyok az!
A "majd beszélünk" igazi jelentése: "na azt várhatod"...
Bűnök nélkül hogyan lehetne gyakorolni a megbocsátás gyönyörű erényét?
Nem létező dolgok miatt butaság idegeskedni: mint pl. a pénzed, vagy a szerelmi életed.
Mit kell ahhoz inni, hogy az ember fittyet hányjon?
Gyanús vagy te nekem! Jóképű, nőtlen, intelligens vagy, és még kávét is főztél! Pszichopata vagy, igaz?
Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat,akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle...
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni...
Vajon a gondolataim is kíváncsiak, vagy csak az számít, amit már amúgy is tudnak?