Mondd, hogy mindig így lesz majd
Én értem, én értem
Csak töredék lehet a vágy ott egész helyén
Értem én, értem
A világon semmi sem lehet csak az enyém
Félek, ha kérdezem, meddig vagy még nekem
Osztozunk mindenen
Minden szeretőn, időn, istenen...
Újra az illat, a hely, a helyzet, mely ostoba álmokba hajt
Lassan virrad, mire felébredsz, ígérem, elrejtek minden vihart
És csak engedem, maradjon, így legyen
S osztozunk mindenen
Minden szerelmen, hiten, életen...
A hajad még vizes, indulnod kell
Mert várnak máshol és ugyanúgy, tele szerelemmel...
Egy keveset álmodhatsz még nekem
Tégy úgy, hogy nem búcsúzunk el sosem.
Mondd, hogy mindig így lesz majd, mondd, hogy a végtelenbe tart
Mondd, hogy mindig így lesz majd, s meg ne valld, ha bárki csalt
Mi is juthat még, ha a teljesség kihalt.
Kegyelem nincs, a szerelem ismer, mint örökös visszaesőt
Mentség nincs,ugyanúgy állok én is a bírák előtt
Így lesz máskor is, így lesz mással is
Osztozunk mindenen
Minden reményen, bűnön, kételyen...
/ Demjén Ferenc: Mondd, hogy mindig így lesz majd /