Súlyos, de igaz!
Hölgyek, jegyezzétek meg: amikor egy férfinak tetszel, fél megérinteni téged.
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Hölgyek, jegyezzétek meg: amikor egy férfinak tetszel, fél megérinteni téged.
A gyógyulás nem felejtés.
Nem azt jelenti, hogy már nem hiányzik.
Hanem hogy megtanultál együtt élni azzal, ami megtörtént.
A fájdalom idővel halkabb lesz, de a szeretet megmarad...
A nő, amikor ideges, beszél, beszél, beszél, majd a végén azt mondja: "Inkább nem mondok semmit!"
Nálunk akkora a köd, hogy az előbb mentem ki megfordítani a kutyát, mert a házat ugatta...
Ha valakivel már nincs dolgod, évekig nem futtok össze, még ha ugyanabban a városban éltek se.
Ha egy emberrel még van feladatod, a világ végéről is visszahozza a sors az életedbe...
A szex az az ár, amit a nők fizetnek a házasságért és a házasság az az ár, amit a férfiak fizetnek a szexért...
Tegnap a munkahelyemen betegnek tettettem magam, hogy minél hamarabb hazamehessek. Ma nem jöttek be hatan, állítólag elkapták tőlem!
Amíg csak az egyik akarja jobban, addig ti ketten sosem fogtok találkozni igazán. Az egyik leggyakoribb és legfájdalmasabb kapcsolati mintázat az üldöző és a menekülő. Látszatra az egyik túl sok, a másik túl kevés...De valójában mindketten ugyanattól félnek, csak ellentétes irányba menekülnek tőle. Mert az üldöző kapaszkodik, kapcsolódni akar, mert nem tudja elviselni a távolságot, a bizonytalanságot, a csendet. Minden mozdulatát a félelem vezeti, az, hogy elveszíti a másikat. Ez a félelem gyakran gyerekkorból jön. Ott maradt egy elérhetetlen szülő, egy soha be nem zárt kapcsolat, egy "mindig vártam, hogy szeressenek" érzés. A menekülő viszont épp ettől a közelségtől menekül. neki a közelség veszélyt jelent. Ha valaki túl közel jön, felébred benne a régi tapasztalat: ha túl közel engedem, fájni fog. Így a közelségre bezár, a távolságra viszont nyílik.
És ez a két ember, mintha tökéletes koreográfiában táncolna...Az egyik lép egyet előre, a másik viszont kettőt hátra. Aztán amikor az üldöző elfárad, a menekülő hirtelen megijed a csöndtől és közeledni kezd. Így a dinamika újra indul...Mindkettő ugyanazt a sebet hordozza: a biztonság hiányát. Az üldöző azt tanulta, hogy a szeretetért küzdeni kell. A menekülő viszont azt, hogy a szeretetben el lehet veszni. Ezért az egyik a kapcsolatot keresi, a másik viszont az önvédelmet. És amíg nem ismerik fel, hogy nem egymástól kell megkapnia a biztonságot, hanem magukban kell megtalálni, addig a kapcsolat marad a végtelen hullámzásban...
A gyógyulás azzal kezdődhet, hogy az üldöző egyszer csak megáll. Amikor először nem fut utána, hanem csak lélegzik. És amikor a menekülő először nem fut el, hanem marad, akár félve, remegve, de marad. Mert a kapcsolatot nem a tökéletes egyensúly tartja meg, hanem az a pillanat, amikor mindketten hajlandóak megállni a saját mintájukban, és meglátni, mitől félnek igazán...