Hová tűntek az igazi férfiak?
Ahol hagytátok őket kedves hölgyeim: a barát zónában.
Az utóbbi években egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: hová tűntek az igazi férfiak? Azok, akik figyelnek, akik megbízhatóak, akik nem játszmáznak, és nem tűnnek el egyik napról a másikra. A válasz azonban sokszor közelebb van, mint gondolnánk és talán kényelmetlenebb is...
Mert ezek a férfiak nem tűntek el. Nem váltak ritka jelenséggé, és nem "haltak ki". Ott vannak a mindennapokban a közeledben: beszélgetnek, jelen vannak, figyelnek. Sok esetben éppen azok, akikkel jókat lehet beszélgetni, akikre lehet számítani, csak éppen nem ők azok, akiket a nők választanak.
A jelenség mögött nem feltétlen rossz szándék áll, hanem egy mélyebb, pszichológiai minta. Az izgalom, a bizonytalanság, a kihívás élménye sokszor erősebb vonzerőt jelent, mint a stabilitás és a kiszámíthatóság. A "rossz fiú" karakter nem azért jelenik meg újra és újra, mert hosszú távon működik, hanem mert rövid távon intenzívebb érzelmi reakciókat vált ki. Nézd meg a társkereső oldalakat: a nők 90 százaléka azon férfiak 10 százalékára hajt és ír rá, akik valószínűleg "rossz fiúk", a többieket észre sem veszik. (Amúgy a párkapcsolatokban, házasságban született gyerekek egyharmada nem attól az apától származik biológiailag, akivel a nő együtt él...talán csak nem a "rossz fiúk" itt is a ludasak?)
Ez azonban egy ismétlődő mintát hoz létre. A kezdeti izgalmat gyakran követi csalódás, bizonytalanság, majd újra ugyanannak a dinamikának a keresése. Eközben azok a férfiak, akik nem játszmáznak, nem manipulálnak, és nem okoznak érzelmi hullámvasutat, könnyen a háttérbe szorulnak.
Pedig amit sokan "unalomnak" érzékelnek, az valójában gyakran stabilitás. És amit "hiánynak" neveznek, az igazi férfiak eltűnését, az sok esetben nem más, mint egy torzult kiválasztási minta következménye...
A kérdés tehát nem feltétlen az, hogy hová tűntek az igazi férfiak. Sokkal inkább az, hogy felismerjük-e őket, amikor ott vannak előttünk vagy újra és újra ugyanazt a kört futjuk, mindig más szereplőkkel...
Mert lehet, hogy nem eltűntek.
Csak nem rájuk esik a választás...