Nem két ember között választasz, hanem két élet között! A legtöbb félrelépés nem egy új szerelemmel kezdődik, hanem jóval korábban: a hiánnyal...

Amikor megismersz valakit, nem a biztonság az, ami izgalmas, hanem hanem az ismeretlen. A hangja, az illata, a viselkedése, az életvitele. Szinte minden dolog új. Az agyad ilyenkor dopamint termel, újdonság, impulzus, felfedezés...És ebben a helyzetben mindenkiben ott a remény, hogy tiszta lappal indulhat. De mi van akkor, ha valamelyik fél már alapból benne van egy kapcsolatban, ami már elfáradt? Ilyenkor szokott megtörténni a törés. Nem azért, mert elmúlt a szeretet, hanem mert eltűnik az újdonság érzése, vele együtt pedig a tisztelet és a vágy is...Megszűntek azok a gesztusok,amik táplálták a tüzet és parazsat. Tűz és parázs nélkül pedig csak hamu van...

Ne legyenek illúzióink. Így van ez, amióta világ a világ és így is marad, ameddig nem vesszük észre a legfőbb mozgatórugóinkat. Hogy a kapcsolódás, a szerelem, a szexualitás, ezek nem huszadrangú dolgok,hanem elsődleges ösztönök, amik olyan elemi erővel hatnak ránk, hogyha nem vagyunk tudatosak,könnyen elsodorhatnak. És ha már eljutottunk eddig a pontig, jó eséllyel az élet egyéb területein sem vagyunk rendben. Így viszont nem csak régi vagy egy új társ között választunk, hanem egy régi és egy új élet között. Azon lehet moralizálni, hogy ez mennyire etikus, de azon nem, hogy az újdonság hat az idegrendszerre. Ebben a helyzetben pedig egy kiüresedett élet versenyez az új ígéretes lehetőséggel. És mielőtt ítéletet mondanánk, gondoljuk végig, hogy van-e egyáltalán jó választás egy idáig fajult helyzetben?

Vegyük végig a saját felelősségünket is, ha már eljutottunk ide, vagy ami még jobb, semmit se vegyünk készpénznek. Vizsgáljuk meg, hogy hol állunk most, aztán vállaljunk felelősséget azért az irányért, amit innentől választunk.