Húsz évesen azt hiszed, a szabadság az, hogy bármit megtehetsz. Negyven felett rájössz, hogy inkább az, amit nem kell. Nem kell rohanni, nem kell bizonyítani, nem kell minden meghívásra igent mondani. Nem kell olyan életet élni, ami kívülről jól néz ki. A szabadság nem hangos, nem luxus, nem tökéletes, hanem amikor reggel nem szorul össze a gyomrod a saját napodtól. És furcsa módon pont akkor kezded először úgy érezni, hogy végre tényleg élsz...