A pszichológia szerint azok az emberek, akikre akkor sem tudsz nem gondolni, ha soha nem voltatok hivatalosan együtt, gyakran azok, akikhez az agyad a legmélyebben kötődött.

Nem maga az ember volt az. Hanem a lehetőség.

Az elméd nem az ő valóságukba szeretett bele, hanem abba a verziójukba, ami benned élt. Egy verzióba, ami soha nem okozott csalódást, soha nem hagyott figyelmen kívül, soha nem ment el.

A képzeletben kialakult kötődés ugyanazokat az agyi területeket aktiválja, mint egy valódi kapcsolat. Ezért fáj ugyanúgy, még akkor is, ha valójában semmi sem történt. Az agyad eltárolt minden beszélgetést, minden pillantást, minden "majdnem" pillanatot, és érzelmi bizonyítékká alakította őket - olyanná, amit szinte lehetetlen kitörölni...

Nem megszállott vagy. Nem őt hiányolod. Hanem azt az érzést, amiről azt hitted, hogy végre megtaláltad. A pszichológia szerint ez a fajta kötődés akkor alakul ki, amikor valaki csak egy pillanatra megmutatja neked azt, amire évek óta vágytál...