Én értem, én értem

Csak töredék lehet a vágy ott egész helyén

Értem én, értem

A világon semmi sem lehet csak az enyém

Félek, ha kérdezem, meddig vagy még nekem

Osztozunk mindenen

Minden szeretőn, időn, istenen...

Újra az illat, a hely, a helyzet, mely ostoba álmokba hajt

Lassan virrad, mire felébredsz, ígérem, elrejtek minden vihart

És csak engedem, maradjon, így legyen

S osztozunk mindenen

Minden szerelmen, hiten, életen...

A hajad még vizes, indulnod kell

Mert várnak máshol és ugyanúgy, tele szerelemmel...

Egy keveset álmodhatsz még nekem

Tégy úgy, hogy nem búcsúzunk el sosem.

Mondd, hogy mindig így lesz majd, mondd, hogy a végtelenbe tart

Mondd, hogy mindig így lesz majd, s meg ne valld, ha bárki csalt

Mi is juthat még, ha a teljesség kihalt.

Kegyelem nincs, a szerelem ismer, mint örökös visszaesőt

Mentség nincs,ugyanúgy állok én is a bírák előtt

Így lesz máskor is, így lesz mással is

Osztozunk mindenen

Minden reményen, bűnön, kételyen...

/ Demjén  Ferenc: Mondd, hogy mindig így lesz majd /