A párkapcsolatok sikere vagy bukása szerintem elsősorban azon áll, hogy mit tesz a férfi. Ha egy férfi úgy dönt, hogy az önfejlesztés útjára lépve megpróbál kibújni a saját bőréből, először is tisztában kell lennie azzal, hogy milyen végeredményt akar elérni. Rá kell éreznie, mi kell a nőnek... Ha képes vonzóvá formálni magát, aki ismeri a nők testi-lelki szükségleteit és hajlandó is azokat kielégíteni, úgy gyakorlatilag nyert ügye van, szinte függetlenül attól, hogy társa kényeskedő hercegnő vagy harcos amazon...                                                                                              Ennek ismeretében végképp fel nem foghatom, hogy a férfiak oly széles tábora miért idegenkedik annyira az önfejlesztéstől. Ha eladjuk az autónkat, minimum kitakarítjuk előtte, mert pontosan tudjuk, hogy a látványtuning tízezreket hozhat. Magunkat valamiért nem akarjuk rendbe tenni...Kövéren, foghíjasan, szőrösen és mosolytalanul járunk-kelünk, az ápoltság legszimplább elemeit is megtagadva saját magunktól, miközben tudjuk, hogy még a legösszetettebb karizma-elemek is tanulhatók, a párkapcsolati trükkök, fortélyok is simán elsajátíthatók...                                                                                                                                                                                                                                                          Ha vakok, süketek vagy bénák lennénk, s kitartó munkával meggyógyíthatnánk magunkat, azonnal nekikezdenénk és mindent bedobnánk, hogy kibújjunk a régi bőrünkből. Bizonyos értelemben a legtöbben vakok, süketek és bénák vagyunk...Magam részéről egyáltalán nem értem azokat a férfiakat, akik nemet mondanak a fejlődésre...