Egy régi ismerősömmel futottam össze a minap az utcán. Szánakozó arckifejezéssel nézett rám: "- Mindig csak egyedül látlak: sétálgatni, a koncerteken, üldögélni a kávézóban vagy bárhol is. Az az érzésem, hogy olyan gyökértelen vagy..." - Érdekes meglátás, engem viszont elégedettséggel tölt el az a tudat, hogy úgy látom, te meg egy igazi gyökér vagy... - válaszoltam. És továbbálltam. Egyedül. Nem mondhatnám, hogy ez a találkozás gyökerestül felforgatta volna az életem. De valahogy azóta sem keresem a vele való újratalálkozást...                                                                                              

/grimaszk/